A Vásárhelyi Cseresnyés Kollégium története

1938. februárjában született meg az a gondolat, amely szerint a református egyház ingyenes középiskolai nevelésben kívánja részesíteni a szegény, de tehetséges tanyai tanulókat, hogy az értékeket megmenthessék. A tervek szerint kezdetben 10-15 gyermek részesült ingyenes gimnáziumi tanításban és díjmentes internátusi ellátásban, a Tanyai Tanulók Otthonában, létszámuk később százra emelkedik. A sárospataki gondolatot megvalósítva, a Bethlen Gábor Gimnázium akkori tanárai dr. Szathmáry Lajos vezetésével 1938. őszén megalapították a Tanyai Tanulók Otthonát, amely 1939. szeptember elején nyílt meg a Csengettyű utcában.

A tanítók – elsőnek Szénási Gyula ösztönzésére – válogatták ki a vásárhelyi tanyavilágból a szegény sorsú, de tehetséges fiúgyermekeket. A tanyavilág tehetségeseit tanítóik személyesen vezették be a gimnáziumba, a felvételi vizsgára, ahol azt vizsgálták, megvan-e bennük a gondolkodó készség, a szellemi élénkség és a tehetség szikrája.

Az első tanulók közül négyen különösen tehetségesnek bizonyultak: Szőke Ferenc, Tószegi Péter, Dezső Imre és Szűrszabó József. A református egyház rendelkezésre bocsátotta az egykori Csengettyű utcai kántori lakot, és abba költözhetett be az első tíz diák. Újabb négy gyermek nyert itt elhelyezést Rostás Sándorné gondviselése alatt.

Szathmáry Lajos és a vásárhelyi gimnázium igazgatója tovább folytatta a tehetségek megmentése érdekében megindított munkáját, sőt Németh László támogatása lehetővé tette az intézmény fejlesztését is. Az 1942-es tanévtől az intézet a Holló utcai Református Elemi Iskola épületébe költözött, és a neve is megváltozott. Az intézményt “Cseresnyés Otthon”-nak nevezték el. 1941-ben Németh László ugyanis a “Cseresnyés” című színdarabjának szerzői jövedelmét teljes egészében felajánlotta, és rendelkezésre bocsátotta az otthon javára. Ezen kívül éveken át havi 100 pengő összeggel segélyezte intézményünket. 1938-tól “Tanyai Tanulók Otthona”, 1942-től “Cseresnyés” néven 11 évig állt fenn ez az intézmény.
Ez idő alatt 39 tehetséges gyermek tanulását segítette “Cseresnyés Népi Kollégium” néven 1946-ban a NÉKOSZ-ba lépett, és dr. Zentay János volt az igazgatója 1948-ig.

A népi leánykollégium létesítésének gondolata 1947 augusztusában merült fel. Az ügynek lelkes támogatói akadtak elsősorban a Bethlen Gábor Gimnázium és a Leánygimnázium tanári testületéből. Így alakult meg a Lorántffy Zsuzsanna Népi Leánykollégium”, amely kb. 30 főt tudott befogadni. A kollégium igazgatója Szabó Kálmán volt.

A Cseresnyés 1946 és 1949 között a Lázár utcában működött.
1948-ban ismét új kollégium jön létre, Szántó Kovács János Általános Iskolai Kollégium néven, amely szoros kapcsolatot tart fönn a két középiskolás kollégiummal.

1949-ben a kollégiumok beolvadnak az állami középiskolák diákotthonainak hálózatába.
1960-as évek elején országosan megindul a kollégiumok újjászervezése. Vásárhelyen először a május 1. Leánykollégium alakul (igazgatója Laborfalvy Ilona), majd 1963. májusában a Szántó Kovács János Középiskolai Fiúkollégium. (A Cseresnyés névhez a Csongrád megyei Tanács nem járult hozzá! Igazgatók: Fazekas László, majd Kis Ernő.)
A szakközépiskolák beindulásával a tanulni vágyó vidéki diákok száma ugrásszerűen növekedett, így vált szükségessé új, nagyobb kollégium fölépítése, ami 1967-re be is fejeződött az Oldalkosár utcában. A neve Szántó Kovács János Középiskolai Kollégium lett, melyben egyesült a leány- és a fiúkollégium.
Erre később így emlékezett vissza a tanyai, falusi tanulók nagy mentora, Dr. Szathmáry Lajos: “A Csengettyű utcai otthon hivatását betöltötte, de itt áll, szinte a helyén a Szántó Kovács Kollégium, pompás üvegpalota. Szeretnők hinni, hogy többet nyújt, s mind többet s többet fog nyújtani annál, amit a Tanyai Tanulók Otthonának, illetve a Cseresnyésnek megálmodói elképzeltek.”

Az új, 400 fős kollégiumi avató ünnepségét 1968. május 4-én tartották a Fekete Sas Szálló dísztermében. Ugyanabban az évben, októberben megszervezték a Cseresnyés találkozót, amelyen Németh László mondott beszédet:”….Azok az emberek, aki ezt a kis internátust megcsinálták, a magyar értelmiségnek bizony szomorú, szegény kőzeteiből vonták ki a felelősségérzetnek azt az energiaadagját, amely a tanyai tanulók otthonát létrehozta …. Vásárhelyre én sem kerültem volna el, ha Móricz Zsigmond nem mondja, hogy ide kell jönni, és közben meg nem mutatja ezt az intézményt is, így életemnek azt a szép fejezetét, amit a vásárhelyi tartózkodás jelent, tulajdonképpen neki köszönhetem. A nép közt élő értelmiségiektől a kor legnagyobb szelleméig elgondolásban, létrehozásban, példává emelésben megvan tehát a lépcsőzet, s ahol valami szép kezdeményt, s fölötte egy ilyenféle lépcsőt látnak alakulni, abban foglalják el ma is a helyüket. Az, hogy a kisded Cseresnyésből fényes Szántó Kovács Kollégium lett éppoly fölfedezői szívósságot, hősiességet követelnek attól, aki beléjük lát. Tehát ahol valami hasonlót látnak ma, mint amilyen volt 1938-ban a hódmezővásárhelyi tanyai tanulók internátusa, azt támogassák, és karolják fel.”

A kollégium “újkori” történetéhez két, volt igazgatóról kell szóljunk. 1967-től hosszú ideig, 20 évig, Schindler Endréné volt igazgatónk. Ekkor vált a kollégium a város egyik kulturális centrumává, a kollégiumi munka egyik módszertani központjává régiónkban.
Őt Sújtó Sándor követte, nyugdíjba vonulásáig (5 évig) irányította intézményünket. Az ő nevéhez kapcsolódik régi- új nevünk, a “Cseresnyés” név fölvétele, 1991-ben. E névváltozás mögött elsősorban nem a politikai változásokat, hanem a kollégiumi arculat fontosságának a fölismerését kell látnunk. Hagyományaink, gyökereink ápolását a jövő zálogának tekintjük. 1993-tól 2004-ig Szalkai László vezette az intézményt, aki jelenleg is nevelőtanárként tevékenykedik kollégiumunkban.

Sok átalakulást értünk meg az elmúlt évek során. Megszűntek kollégiumok, először a Gregus Máté SzKI. Kollégiuma szűnt meg a Főiskola kollégiumán belül, a tanulókat integráltuk, majd a volt 602. Szakmunkásképző (ma Kalmár Zs. SzKI.) tanulói és nevelői kerültek hozzánk; majd pedig összevontak minket a Corvin SzKI. Kollégiumával, végül őket is, nevelőkkel együtt, intézményünkbe integrálták.
E nehéz, átszervezésektől terhes időszakot a jövőben a szerves építkezés korszaka váltja föl, reményeink szerint.

Kollégiumpedagógiánk eszmei homlokzata

A kollégium névadója Németh László “Cseresnyés” című drámájának címszereplője. A 30-as évek végén Cseresnyés Mihály otthagyja a képviselőséget, az úri jólétet, mert nem hajlandó közösséget vállalni az idegen érdekeket szolgáló és a nemzet tragédiáját előkészítő hatalommal.
Gyümölcsfarmot létesít egy Kecskemét környéki tanyán, hogy az értelmiség és a nép “jobbjainak” összefogásával megalkossa a történelmi viharral farkasszemet néző, a nemzet értékeit védő és megtartó “minőségszigetet, a “Cseresnyéskertet”.
A Cseresnyés-farm felépítése és szellemisége a középkori szerzetesrendek és az egykori görög gimnáziumok légkörét idézi úgy, hogy az ideálisan elképzelt szövetkezetek felé mutat.
A farm ugyan Cseresnyés Mihály tulajdonát képezi, de tagjai – értelmiségiek, munkások és parasztok – egyformán és együtt végeznek benne szellemi és fizikai munkát.
Együtt élnek, dolgoznak, tanulnak, tanítanak és szórakoznak.
Munkájukat egyéni szenvedélyből, a közösségi életbe kapcsolódva, annak érdekeit szolgálva végzik.
A farm célja, hogy olyan vezetőket neveljen a munkások és parasztok számára, akik majd újabbnál újabb telepeket létesítenek az országban.
Cseresnyés a minőségszocializmus álmáért küzd. Ez volt Németh László legkedvesebb eszméje.

Cseresnyés a bukás ellenére se adja fel harcát, mert léte népe sorsának egy darabja, egyszersmind szimbóluma is, a küzdelem újrakezdésére vállalkozik.Hirdeti a másképp lenni nem tudás heroizmusát.
Cseresnyés Mihály példaképül szolgálhat a tanulók előtt:

– igaz hazafi, nemzetféltő érzések vezetik
– a társadalmi és erkölcsi igazság szószólója
– közösségteremtő
– munkaszerető
– kudarctűrő
– családszerető
– önfeláldozó
– vállalkozó szellemű.

Ebből a szellemi talajból született meg intézményünk szimbóluma, melyet Joó József reklámgrafikus tervezett, és a Pedagógiai programunk fedőlapján is látható.
A fa motívuma utal a “Cseresnyéskert”-re, ugyanakkor a közösségi összetartozást, a folyamatos fejlődést, terebélyesedést is szimbolizálja. A megjelenő gyermekalak kitárulkozó karja a gyermekközpontúságot, az otthon boldogságát, harmóniáját idézi meg.

Cseresnyés Mihály hitvallása mögött Németh Lászlót kell látnunk.
A hagyományok tiszteletben tartása adta a lehetőséget a “Cseresnyés” név választására.
Valójában a tervezett névadó Németh László lett volna már korábban is. Először az író utasította el a felkérést, az engedélyezést a névhasználatról, később a politika.

Németh László A vallásos nevelésről című esszéjében arról ír, hogy életében két olyan foglalkozása volt, amely az üldözésben rejlő fennmaradás két lehetőségét ígérte: az egyik a művészi, a másik tanári.

“Az embernek mintha nemcsak a természete születne vele, de a foglalkozása is. Én például nyilván tanárnak születtem.” A pályáról alkotott felelősségteljes kinyilatkozás határozta meg pedagógiai tevékenységünket. A Tanú írója felfigyelt a népi tehetségek kallódására . 1934-ben írta A népi Eötvös kollégium című tanulmányát, melyben felvetette a tehetségmentés gondolatát.
Maga is, Móricz Zsigmonddal együtt mintakollégiumot alapított. Németh László dolgozta ki a kollégium tantervét, de a kormány nem engedte a népfőiskolát. A sikertelen kísérlet után Németh László és Móricz Zsigmond figyelme a hódmezővásárhelyi Tanyai Tanulók Otthona felé fordult.
Németh László 1962-ben írott üzenete a ma kollégistájának is példaértékű lehet: “Ha távozóban egy más bolygón azt kérdeznék – mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást monda szám …. Ma úgy érzem, az egész országban ott bujkál a tájékozódásnak az a láza, mely az én ifjúságomra olyan jellemző volt, s ha ezt megtisztítjuk, világos értelmet adunk neki, tán sikerül sok bajt látott nemzetünkből is egy érdeklődéssel összetartott, a szép és a jó tiszteletére hangolt közösséget, minta osztályt csinálni. Melyben tán az olyan íróknak is lesz helyük, amilyen én voltam.”

Nevelőtestületünk Németh László szellemi és pedagógiai örökségéből jövőbe mutató, a kollégiumi nevelésben alkalmazott értékei közül az alábbiakat emelte ki:

– új tanítási modellje: tantárgyak összevont, integrált tanítása
– felelősség a nemzet sorsáért, műveltségéért
– a minőségi életvitel, minőségi társadalom megfogalmazása
– a család (a “szellemi család”) szerinte olyan életközösség, amelybe a közös feladatok, az együtt végzett munka és megértés visz rendet és értelmet.